Társulatunk a CsendBenn Egyesület néhány tagjának együttműködéséből született, azzal a szándékkal, hogy olyan előadások létrejöttének biztosítsunk teret, melyek az emberi élet fontos kérdéseivel foglalkoznak, de mégis kicsit másként, mint ahogy azt a színházi világban megszokhattuk.

Öt állandó taggal – Gyuszi, Írisz, Kata, Tomi, Zoli – dolgozunk. Nem vagyunk színészek, de mindannyian arra törekszünk, hogy az előadások során a lehető legteljesebb mértékben adjuk át magunkat a folyamatnak, hogy a lehető leghitelesebben jelenhessen meg rajtunk keresztül az, aminek színrevitelében éppen közreműködünk. Hisszük, hogy ez a legfontosabb ezekben az előadásokban. Mert nem az számít, hogy mi kik vagyunk, és milyen színészi és személyes kvalitásokkal bírunk, sokkal inkább az a lényeges, hogy mennyire tisztán tud megjelenni a Valóság az előadásokban, melyekben közreműködünk.

Bízunk benne, hogy az idő előrehaladtával újabb állandó tagokkal bővülünk majd, így reményeink szerint többször és több helyen lesz módunk előadások szervezésére.

A SzínTér számunkra egy olyan közös Teret jelent, ahol szándékunkkal összhangban, a nézőkkel közös élmények, megtapasztalások születhetnek. Az előadások a belső világunkra, gondolatainkra, érzéseinkre való rátekintésre, s így a fejlődésre, változásra kívánnak lehetőséget teremteni. Azért, hogy a lehető legkevésbé befolyásoljuk a tapasztaltak értelmezését, az előadások szinte végig teljes csendben zajlanak. Az érzések, gondolatok kifejezésében inkább a testbeszédre és a kellékekre hagyatkozunk. Ennek köszönhetően a SzínTéren bármi jelenthet bármit. Ez pedig lehetővé teszi, hogy ugyanazt az előadást nézve mindenki mást láthasson, tapasztalhasson saját belső világa, megélt valósága szerint. A nézőnek nincs más dolga, mint nyitottan jelen lenni és engedni, hogy az elméje helyett a szíve legyen a befogadó.

Mindez hogyan történik a gyakorlatban? Szereplőként, a kapott szerepek alapján ráhangolódunk a Mezőre, és igyekszünk minél tisztábban megjeleníteni azt, amit épp képviselünk. Az egyéni megjelenítések összeadódnak, és kialakul egy közös dinamika, történet. Bár a folyamat pontos mechanizmusát nem ismerjük, hatását mégis érezzük, működését tapasztaljuk napról napra, és közösen előadásról előadásra. Az elmélet az, hogy van egy mindannyiunkat összekötő energiamező, amely egyben információs háló is. Ezt ahány tudomány és ahány vallás, annyiféle néven illetik (pl. morfogenetikus mező, tudatmező, Élet, Szentlélek stb.). Ráhangolódva erre a Mezőre, megérezhetünk, megtapasztalhatunk, megérthetünk olyasmiket, amivel korábban tudatosan nem volt kapcsolatunk, vagy képesek lehetünk rálátni eddigi önmagunkra egy másik szemszögből. Egy magasabb, szeretettel telibb, teljesebb nézőpontból. ez sok esetben felismeréshez, változáshoz, megbékéléshez, gyógyuláshoz vezet. Nem azért, mert ezt akarjuk, hanem mert ezek a mélyebb, lélek szintű megértés, megélés természetes velejárói, melyek végső soron hozzásegítenek minket, hogy nagyobb összhangba kerüljünk önmagunkkal, és ilyen formán az Élettel.

Fontos számunkra, hogy minden néző a lehető legteljesebb mértékben közel érezhesse magát a színpadon játszódó eseményekhez, ezért a teret minden alkalommal úgy alakítjuk, hogy a nézőknek ne kelljen egymás mögé ülniük. Így mindenki az első sorból figyelheti a darabot.:)

Az előadás az adott téma rövid felvezetésével, és az aktuális nyitókép ismertetésével kezdődik. Ezután minden szereplő elfoglalja helyét a térben, és ráhangolódva a mindannyiunkat összekötő Mezőre, hagyja, hogy innentől az Élet írja és rendezze a darabot.

Az előadást rövid szünet követi. Ezt követően azokkal, akik szívesen részt vesznek rajta, egy közös beszélgetést tartunk, ahol mindenkinek lehetősége nyílik megosztani gondolatait, érzéseit, a benne felmerült kérdéseket vagy akár csak meghallgatni másokat.